Egy élet margójára

Soha nem éreztem különösebben ünnepélyes pillanatnak, mikor beléptem a postára, kezemben egy ajánlott küldemény értesítőjével. Soha nem hatott meg különösebben a sorszámtépés, vagy a várakozás, vagy a pillanat, mikor elő kell kapnom a személyimet és a meghatalmazásomat. Az is mindig hidegen hagyott, mikor dolgom végeztével …

Cicavízió II.

Januári hétfő reggel, kint minden szürke és hideg, a karácsony már messze jár, és március 15-ig nem lesz egy fia hosszúhétvége sem. Már megint egyedül vagyok, nyűgös, morcos, ráadásul rosszat is álmodtam. Még félálomban vagyok, és nem merek ránézni a mobilom kijelzőjére, mert egyszerűen TUDOM, …

Békacsókolgató

A napon, amikor ezt a bejegyzést írni kezdtem, éppen lemondtam az előfizetésemet egy társkereső oldalon. A kérelem leadása után egy visszajelzést segítő felület ugrott fel: miért döntök így, kérdezte tőlem többféle módon és megfogalmazásban az oldalt üzemeltető cég. Ilyen opciók jelentek meg: Túl kevés partnerrel …

Molesztálva

– Na, ezt is a kutyákkal baszatnám meg! Nézd meg a kiélt szőke fejét, ilyen igazi kiélt kurva ez is, a gecibe, biztos ez is szereti, ha hátulról basszák meg! Metrópótló busz, Astoria megálló. Az utcát nézem, mereven, megmozdulni se merek. A busz tele van …

Cicavízió

Nagyjából fél évvel ezelőtt szerződésben köteleztek rá, hogy egy cicával játsszak. Ennél furább és örömtelibb szerződést még sosem kellett aláírnom: a cicaszitterkedésért cserébe végre megvalósíthattam azt, amire már régóta vágytam, de nem engedhettem meg magamnak: elköltözhettem hazulról. Utam egyenesen a bájos cicalány, Tüncica birodalmába vezetett. …

Egyedül

Egy kedves barátomtól hallottam egyszer egy bölcs gondolatot, amit az illető saját anyukájától idézett. Eszerint a gondolat szerint akkor tudhatjuk, hogy jó viszonyban vagyunk önmagunkkal, ha be tudunk ülni egyedül egy kávézóba, és ott meg tudunk inni valamit úgy, hogy magunk vagyunk, és élvezzük saját …

Az Angyal

Mikor a zebránál várakozom, egyáltalán nem vagyok boldog. Szerda este negyed hét felé jár az idő, és a fülemről is csomag lóg: egy (valahogy mindig baromi nehéz) táska az egyik vállamon, egy kisebb, tankönyvekkel megpakolt vászonszatyor átvetve a másikon. A kezemben laptop. A felsőmet már …