Kiolvasva: 2017 május
Sivatagi könyvet tényleg a legjobb a sivatagban olvasni, ezt bizton állíthatom. Mikor 2017-ben az Egyesült Arab Emírségekbe látogattam, többen is ajánlották nekem Dave Eggers “hologramos” könyvét, úgyhogy gondoltam, ez nem lehet véletlen, és rátettem a kezem a kötetre. Jó döntés volt.
Alan Clay egy amerikai üzletember, aki egy többé-kevésbé sikeres ügynöki karrier után kerül leszállóágra. Szakterülete a biciklik értékesítése, és már korán megtanulja, hogy minden potenciális vásárlót meg lehet fogni négy célzott stratégia valamelyikével (a biztonságkeresőknek egy megbízható járművet, a vagányaknak kalandot adunk el, stb., stb). Alan karrierje azonban már nem a régi, és most egyszeriben (és mintegy utolsó esélyként) Szaúd Arábiában találja magát, ahol egy Dubajhoz hasonlatos műváros, a KAEC (King Abdullah Economic City) felépítéséhez kapcsolódó üzletekbe kéne a saját cégét beimádkoznia valahogy. De mit kezdjen az ember porosodó szakértelmével, ha a meggyőzendő ügyfél – Abdullah király – egész egyszerűen nem jelenik meg…?
Alan egy sátorba kerül három másik munkatársával, hogy ott várakozzanak türelmesen, míg a király (akinek napirendje titkos és sűrűn változik) megérkezik. Hogy meddig kell várni? Azt senki nem tudja biztosan.
Ami tetszett: Ennek az elsőre talán eseménytelennek tűnő regénynek valami olyan fantasztikus hangulata van, amit utoljára talán Stieg Larsson A tetovált lány c. könyvénél éreztem – ahogy akkor a téli skandináv vidéken ücsörgő Mikael Blomkvistot, most a sivatagi hőségben aszalódó Alan Clayt követtem a maga történetének természetes medrében. Dave Eggers nagyon jól fogta meg a sivatagi éghajlaton élők életfelfogását és életvitelét – ahol a hőség tompít, és épp ezért semmit nem lehet siettetni; ahol az emberek nem stresszelnek de ugyanakkor a hatékonyság se erős ismertetőjelük; ahol nyugati ember automatikusan keresi a légkondit, és jó sokáig nem szokja meg az elkendőzött nőket maga körül. Alant ez a világ egyszerre idegesíti és babonázza meg, miközben egyre többet tud meg az őt körülvevő emberekről, a helyiekről, és cége vélt vagy valós lehetőségeiről.
Ami nem tetszett: Bár a cselekmény direkt lassú medrű, néha talán picit vontatottabb a kelleténél. Alan életében tényleg hosszú napok telnek el úgy, hogy semmi nem történik, de olvasóként ez frusztrálóbb, mint szereplőként.
Olvasd el, ha…
… szívesen megismerkednél egy modern Godot-ra várvával és ha tudsz kötődni az arab országokhoz és az ott lakókhoz – vagy egyszerűen érdekel ez a világ, és szívesen bepillantanál a kulisszák mögé, hogy megszabadulj pár ostoba sztereotípiától. Akkor is ajánlom, ha szeretsz “benne élni” egy könyvben, miközben olvasod, illetve akkor is, ha arab országba látogatsz, mert a hangulatteremtésben biztosan élen jár a Hologram.
Ne olvasd el, ha…
… nincs türelmed a fokozatosan felépített karakterekhez, akikről lehet, hogy csak a könyv végén tudsz majd meg fontos részleteket, illetve, ha Dave Eggers nagysikerű könyvéből, a Körből indulsz ki. Hidd el: ez teljesen más.