Elif Shafak: Three Daughters of Eve (Éva három lánya) (2016)
Kiolvasva: 2018 június
Ha volt már olyan könyv a kezemben, ami minden fejezetében megbizsergette a lelkemet finomságával, értelmével és párhuzamaival, akkor ez volt az. Elif Shafak török írónő regénye két idősíkban játszódik: az egyikben főszereplőnk, egy Peri nevű török lány gyermek- illetve fiatal felnőttkorát követjük végig az 1980-as, 90-es, illetve 2000-es években; a másikban Peri, a felnőtt nő szerepel, 2016-ban.
Az idősíkok azonban csak az egyik választóvonalat jelentik a történetben rengeteg másik mellett. Mert itt van például a két helyszín is: Isztambul, ami Peri otthona, gyerek- és felnőttkorának színtere, illetve Oxford, ahol Peri egyetemi éveit tölti. Az idő és tér elválasztása utána pedig már szépen következik a többi dichotómia: Peri szülei, akik elhúzódó állóháborút folytatnak egymás ellen, mégpedig nem más, mint a vallás nevében: míg Peri anyja szigorúan követi az iszlám előírásait, addig apja világibb, megengedő nézeteket vall. Peri két fiústestvére közül az egyik halk és megtört; a másik hangos és lázadó. Még a török társadalom is két részre oszlik, a nyugathoz hasonlítani óhajtó gazdagokra, valamint a keleti hangulatot őrző szegényebb rétegre. Mindezek tetejében Isztambul maga is két részre szakadva, fél lábbal Európában, fél lábbal Ázsiában terpeszkedik.
Perit felnövése alatt egy téma kitartóan foglalkoztatja: Isten. Gyerekként apjától egy üres naplót kap ajándékba, melybe mindig felírhatja, ha Istennel kapcsolatos gondolata támad. Ám ha a füzet betelik, valamit ki kell radíroznia, hogy a helyére új gondolatokat írhasson. És Peri ír, megfigyel, míg végül Oxford egyik leghírhedtebb tanáránál, Azur professzornál felveszi a sokat vitatott “Isten” szemináriumot. A jól bejáratott, ám Perinek mindig is gondot okozó dichotómia viszont felbomlik, mikor megjelenik “Éva másik két lánya”: a hithű Mona és a lázadó Shireen. Így lesznek ők hárman “a hívő, a bűnös, és a bizonytalan”. Peri, életében először, kénytelen szembesülni saját köztes pozíciójával, és azzal, amivel ez a helyzet jár.
Ami tetszett: a könyv csupa olyan témát boncolgat, amiken mindannyian keresztülmegyünk életünk valamely szakaszán. Ki nem gondolkodott már el arról, hogy vajon létezik-e Isten, illetve hogy ha igen, akkor mivel magyarázhatjuk a világ kegyetlen történéseit? Ki nem érezte már, hogy egy fontos témával kapcsolatban nem tud döntésre jutni; hogy az érvek mindkét oldalon eleget nyomnak, és hogy ő egyedül talán kevés egy probléma megoldásához? Peri végtelenül emberi karakter minden bizonytalanságával együtt, így én talán őt emelném ki leginkább.
Ami nem tetszett: a történet egyik mélyen meghatározó szála kötődik az “Isten” szemináriumot tartó Azur professzorhoz, Oxford egyik hírhedt tanárához. Azur jelleme csak végletekben írható le: kizárólag gondosan kiválasztott diákokkal dolgozik együtt, őket azonban sokszor elidegeníti magától szokatlan módszereivel. Istent tanítja, de ezt a megfelelő alázat nélkül teszi. Hallgatóit körben ülteti le, hogy mindenki “egyenlő távolságra legyen a középponttól”, de bizonyos diákokkal kivételezni kezd. Elismert professzor, de mégis megbocsáthatatlan baklövést vét…
Azur nekem mindvégig egy megfoghatatlan karakter maradt, akiről még a történet végén is úgy éreztem, szinte semmit nem tudok. Lehetséges, hogy ő direkt így “íródott” bele a könyvbe; titokzatosságát megőrizendő, kifürkészhetetlennek kellett maradnia. Nekem azonban így is kicsit hiányérzetem volt vele kapcsolatban – mintha a karakternek nagyobb lett volna a füstje, mint a lángja.
Olvasd el, ha…
…. szeretnél elmerülni a kettősségek, megosztottság, bizonytalanság világában, és szívesen tanulnál a toleranciáról, a viták és a kritikusság fontosságáról, valamint egy olyan társadalomról, ahol a vallás és a 21. század elvárásai kegyetlen harcot vívnak egymás ellen.
Ne olvasd el, ha…
… nem szereted megváltoztatni a véleményed; ha “kekeckedni” akarsz egy olyan könyvvel, ami elismeri azokat is, akik vallásosak, illetve azokat is, akik nem. A könyv egyik fő témája annak boncolgatása, létezik-e köztes lét, és ha igen, megengedhető-e. Ha nem érzed magad nyitottnak erre a párbeszédre, illetve ha nem szereted a nyitott befejezéseket, inkább ne vedd kézbe a könyvet.