Kiolvasva: 2018 július
Mi történik akkor, ha a pennsylvániai ‘Dutch’ közösség iránti megszállottságot elegyítjük egy olyan író tapasztalataival, aki a fent nevezett közösségen kívül a könyvkiadás folyamatát és a szerkesztők munkáját is szeretné bemutatni és méltatni egy kicsit?
Na, mi?
Dögunalom, az.
Pedig a téma nem rossz, és az író, James A. Michener se egy névtelen senki, egyik könyve még Pulitzer díjat is nyert. Mondjuk ez 1948-ban történt, és a The Novel elolvasása után az volt az érzésem, hogy a bácsi meg is “ragadt” azon a szinten, ami egy negyvenes évekbeli könyv megírásához anno valószínűleg tökéletes volt. A The Novel c. regényt már 1991-ben írta, de sajnos a stílusa nem csak a 21. századi olvasónak, hanem valószínűleg a ’90-es évek elején élőknek is vontatottan hathatott. Gondolom én.
A történet négy szempontból követi végig egy kisközösség megbecsült tagjának számító híres író, Lukas Yoder utolsó könyvének megjelenését, illetve a könyvvel/íróval így vagy úgy kapcsolatban álló személyek egyéni fejlődéstörténetét, minidrámáit, örömeit és tragédiáit. Az első szempont az íróé, a második a szerkesztőé, a harmadik egy kritikusé, a negyedik pedig egy olvasóé.
Ami nem tetszett: a karakterek pontosan olyan porosak és bosszantóak mint a nagymamák vitrinjeiben sorakozó porcelánnippek szoktak lenni. Papírízük van, és még ha kicsit dinamikusan is kezdődik a bemutatásuk, mikor először találkozunk velük (pl. Yvonne Marmelle, Yoder szerkesztője kifejezetten érdekes háttértörténettel rendelkezik, ami engem sokkal jobban lekötött, mint a The Novel maradék háromnegyed része…), később tuti, hogy belassulnak és az alapteknős, Lukas Yoder szintjére kerülnek. Yvonne Marmelle például egy ponton (SPOILER!) úgy dönt, New Yorkból inkább átköltözik abba a pennsylvániai falucskába, ahol a könyv többi unalmas szereplője is lakik. Sajnállak, Yvonne. Kellemes porosodást kívánok.
De itt van egy másik gyöngyszem, a kritikus Karl Streibert, aki állítólag homoszexuális, bár ezt nem csak a környezete, de az olvasó előtt is ügyesen titkolja, egészen addig, míg le nem fekszik egy volt professzorával, aki vagy húsz évvel idősebb nála, és utána minden nyáron Görögországban romantikáznak együtt és német fordításban eredeti görög drámákat néznek miközben elélvez az intellektusuk. SPOILER: Streibert professzora később AIDS-es lesz és diszkréten kiíródik a regényből. Sajnos Streibert már nem teszi meg nekünk ezt a szívességet.
Ami tetszett: a könyvkiadás folyamatának ismertetése. Ha valakit egy kicsit is érdekelnek a könyvek, biztos, hogy értékelni fogja egy “belsős”, vagyis egy már befutott író színfalak mögötti beszámolóját a könyvkiadás világáról. Fogalmam se volt róla például, hogy a szerkesztők milyen hatalmas változtatásokat javasolhatnak egy regényben, illetve, hogy hogyan ajánlgathatnak testhezálló témákat bizonyos íróknak. (Ez mondjuk kicsit kiábrándító is volt, ha őszinte akarok lenni magammal.)
Olvasd el…
…ha érdekel a könyvírás/könyvszerkesztés/könyvkiadás világa és nem vagy lusta időt áldozni egy régimódi regényre, ami sehova nem fog rohanni veled.
Ne olvasd el…
…ha könnyedebb olvasmányra vágysz, amin még szórakozni is tudsz néha. Valamint ha nem kifejezetten érdekel a Pennsylvániában élő német közösségek élete, ez nem a te könyved.