Kiolvasva: 2018 augusztus Előre kijelentem: én nem tudnám megtenni ugyanazt, amit Cheryl Strayed. 28 évesen egyre kevesebb illúzióm van önmagammal kapcsolatban, és erős a gyanúm, hogy azt a teljesítményt, amit a memoár írója olyan érzékletesen fest le, nem nekem találták ki. Mégis, valahol elmondhatatlanul vágyom …
Mikor a zebránál várakozom, egyáltalán nem vagyok boldog. Szerda este negyed hét felé jár az idő, és a fülemről is csomag lóg: egy (valahogy mindig baromi nehéz) táska az egyik vállamon, egy kisebb, tankönyvekkel megpakolt vászonszatyor átvetve a másikon. A kezemben laptop. A felsőmet már …
7. nap: Sivatag Az utolsó teljes napom az Emírségekben már szinte megszokott rutin szerint zajlik. Mr. B. reggeli készülődését hallgatom az ágyból, félálomban. Kitakarózom-betakarózom, nehéz eltalálni a megfelelő hőmérsékletet, amikor a légkondi optimálisan hűt, de még nem fázom meg a kis pizsamámban. Elbúcsúzunk, az ablakból …
5. nap: Ras-al-Khaimah – Dubaj Az itteni időjárásról sokszor jut eszembe a Jó reggelt, Vietnám! c. film egyik monológja. Adrian Cronauer (Robin Williams) sajátos időjárásjelentése ez a trópusi éghajlaton, ahol Szent Pétert szólaltatja meg a rádióban: „Péterkém, milyen az idő?” „Hát hadd kezdjem azzal, hogy …
3. nap: Ras-al-Khaimah – Khasab (Omán) Mikor a nap a legmagasabban áll, én épp az apró erkélyen egyensúlyozok és fülelek. Eltűröm az égető forróságot, a vibráló levegőt, és picit elhagyom a légkondi vigyázó zümmögését. Épp a déli ima ideje van, és szeretném egy kicsit hallgatni. …
Előszó Az elmúlt egy évben annyi utazásban volt részem, mint korábban soha. Három új országba jutottam el, és jó pár új városba. Repültem jobbra és balra, hosszabb úton (Málta) és rövidebben (Bécs). Indultam korán reggel, érkeztem késő este. Vethettem egy utolsó pillantást az Azúr ablakra, …