Januári hétfő reggel, kint minden szürke és hideg, a karácsony már messze jár, és március 15-ig nem lesz egy fia hosszúhétvége sem. Már megint egyedül vagyok, nyűgös, morcos, ráadásul rosszat is álmodtam. Még félálomban vagyok, és nem merek ránézni a mobilom kijelzőjére, mert egyszerűen TUDOM, …
Mikor a zebránál várakozom, egyáltalán nem vagyok boldog. Szerda este negyed hét felé jár az idő, és a fülemről is csomag lóg: egy (valahogy mindig baromi nehéz) táska az egyik vállamon, egy kisebb, tankönyvekkel megpakolt vászonszatyor átvetve a másikon. A kezemben laptop. A felsőmet már …