Minden ősszel felmerül bennem a kérdés: mi a csudát csináljon az ember, mikor vége a nyárnak és hirtelen amiatt kell aggódnia, hogy megették-e a molylepkék a télikabátját, hogy működik-e még a cipzár a csizmáján, és hogy idén mennyit kell majd fizetnie a fűtésért? Én erre …
Egy kedves barátomtól hallottam egyszer egy bölcs gondolatot, amit az illető saját anyukájától idézett. Eszerint a gondolat szerint akkor tudhatjuk, hogy jó viszonyban vagyunk önmagunkkal, ha be tudunk ülni egyedül egy kávézóba, és ott meg tudunk inni valamit úgy, hogy magunk vagyunk, és élvezzük saját …
Mikor a zebránál várakozom, egyáltalán nem vagyok boldog. Szerda este negyed hét felé jár az idő, és a fülemről is csomag lóg: egy (valahogy mindig baromi nehéz) táska az egyik vállamon, egy kisebb, tankönyvekkel megpakolt vászonszatyor átvetve a másikon. A kezemben laptop. A felsőmet már …
7. nap: Sivatag Az utolsó teljes napom az Emírségekben már szinte megszokott rutin szerint zajlik. Mr. B. reggeli készülődését hallgatom az ágyból, félálomban. Kitakarózom-betakarózom, nehéz eltalálni a megfelelő hőmérsékletet, amikor a légkondi optimálisan hűt, de még nem fázom meg a kis pizsamámban. Elbúcsúzunk, az ablakból …
5. nap: Ras-al-Khaimah – Dubaj Az itteni időjárásról sokszor jut eszembe a Jó reggelt, Vietnám! c. film egyik monológja. Adrian Cronauer (Robin Williams) sajátos időjárásjelentése ez a trópusi éghajlaton, ahol Szent Pétert szólaltatja meg a rádióban: „Péterkém, milyen az idő?” „Hát hadd kezdjem azzal, hogy …
3. nap: Ras-al-Khaimah – Khasab (Omán) Mikor a nap a legmagasabban áll, én épp az apró erkélyen egyensúlyozok és fülelek. Eltűröm az égető forróságot, a vibráló levegőt, és picit elhagyom a légkondi vigyázó zümmögését. Épp a déli ima ideje van, és szeretném egy kicsit hallgatni. …
Előszó Az elmúlt egy évben annyi utazásban volt részem, mint korábban soha. Három új országba jutottam el, és jó pár új városba. Repültem jobbra és balra, hosszabb úton (Málta) és rövidebben (Bécs). Indultam korán reggel, érkeztem késő este. Vethettem egy utolsó pillantást az Azúr ablakra, …
Jaj. Eltörtem. Ez nem lehet igaz. Hogy pont így és pont most. Úgy tudtam, hogy egyszer ez lesz, úgy tudtam, hogy egyszer belefutok ebbe a hibába. Jó, tudom, hogy más is járt már így, tudom, hogy nem egyedüli eset, sőt, még azt is tudom, hogy …
Van egy olyan képességem, hogy mások által “alapfilmeknek” tartott műveket jópár év elteltével nézek csak meg. Nem direkt, egyszerűen csak kimarad valamiért az életemből mikor épp aktuális, hogy aztán, mikor mások már nosztalgiával gondolnak rá, rám újult erővel csapjanak le. Ezért nem mond nekem különösebben …