Kiolvasva: 2019 március
Ez a könyv bizony rég várta már, hogy kézbe vegyem, de mérete (egy egyenként is vastag kötetekből álló, kifejlett trilógiáról van szó) jópárszor visszariasztott. Az 1Q84 az a fajta könyv, amiről már előre tudni lehet, hogy ha elkezded, akkor hosszú időre el fogsz veszni a világában – számomra ilyen élmény volt az Elfújta a szél, vagy éppenséggel a Trónok Harca. Remek dolog, mikor benne vagy, de elkezdeni azért bizonyos fajta elköteleződést igényel.
Mielőtt bárki tévutakra merészkedne, leszögezném, hogy az 1Q84 NEM Orwell 1984 c. regényének átirata; hasonlóságok (a férfi-női fővonal, a titokzatos háttérhatalom, illetve az egyéni szabadság központi kérdése) és párhuzamos témák (az egymáshoz való kötődés, a gondolatok szabadsága/korlátozottsága, az igazságszolgáltatás kérdése, sőt, még a kínzás motívuma is) akadnak benne, de alapvetően az egész könyv annyira át van itatva egy sajátos japánsággal, hogy tényleg fényévek választják el Orwell sötét disztópiájától. Nem; az 1Q84 önmaga jogán külön entitással bíró történet, amit akkor is érteni fogsz (na jó – elkezded megérteni), ha Orwellről még csak nem is hallottál.
A történet középpontjában két fiatal, Tengo és Aomame állnak, akik egy rövid, ámde intenzív gyerekkori közös élmény óta egymástól elszakadva élnek Tokióban. Tengo matematikát tanít és mellette regényeket ír, Aomame meg személyi edző, aki hobbiból nőket meggyalázó férfiakat gyilkol pénzért.
Meredek? Bocsánat.
A két szálat egy születendő regény kezdi egybefonni, melynek szerzője egy titokzatos tinédzserlány. A Légből szőtt gubó nehezen érthető, mégis valóságosnak ható világa, melyet Tengo segít formába önteni, bestseller lesz Japánban, ám mint kiderül, a benne leírtak egyáltalán nem (csak) fantázia szülte események. Az idő, a valóság és a valótlan, a múlt, valamint a lehetséges jövők és jelenek tárháza könyvről könyvre egyre szövevényesebben fonódik össze, míg lassan már azt se tudjuk, hogy esetleg mi magunk vagyunk-e a könyv, amit olvasunk…
Ami tetszett: Ez a könyv teljesen ki van fordítva önmagából – egyszerre realisztikus és fantasy; disztópia és romantikus regény egybeírva. Az a fajta történet, amire egy egész szemináriumot lehetne felépíteni (feltéve persze, hogy bárkit kötelezni lehetne rá, hogy az egész trilógiát elolvassa). Úgy érthetetlen, hogy közben abszolút érthető minden egyes szava, de az a benyomásunk támad tőle, hogy hiába értelmezzük a szöveget, első olvasásra csak a felszínt kapirgáljuk. 1Q84 világa az a világ, amiben kockára tesszük a biztonságot a rövid és bizonytalan boldogságért; ugyanakkor az a világ is, ahonnan szabadulni vágyunk, mert egy idő után nincs visszaút a normálisba.
Ez az a hely, ahol nőnek a szép lombos gesztenyefák, de két hold lebeg az égen.
Ami nem tetszett: Lássuk be: Murakamihoz azért néha kötél idegzet szükségeltetik. A könyv úgy csap át fantasy-be, hogy erre a legkisebb jel sem figyelmezteti az olvasót – ehhez az emelkedett titokzatossághoz pedig úgy ugrál a két főszereplő történetének száljai között, mint egy jófajta Dan Brown regény. Egyszerre vagyunk két világban, pont úgy, ahogy azt a regény el akarja érni, de mivel Murakami soha nem siet sehová a könyveivel (ne is tegye!), azért bizony hosszú idő és koncentráció szükségeltetik hozzá, hogy kezünkben tudjuk tartani a fonalakat. Ez nem az a könyv, ami mellett bármi másra tudsz koncentrálni, és nem is az, amiből egy ültő helyedben száz oldalt olvasnál. Nem azért, mert rossz. Hanem azért, mert olyan sűrű, mint a palacsintatészta.
Olvasd el…
… ha nyitott vagy a szürreálisabb történetvezetésre és nem elvárásod, hogy egy regény egyetlen műfaj keretein belül maradjon. Akkor vedd a kezedbe, ha időt tudsz áldozni a könyvre, és vevő vagy rá, hogy “felépítsd” vele a kapcsolatot – az érzelmeid az irányában ugyanis lehet, hogy elég kaleidoszkóp-szerűen fognak váltakozni.
Ne olvasd el…
… ha konkrétat, világosat, első olvasásra világosan értelmezhetőt keresel; ha könnyű olvasmányra vágysz, amit nyaralásra magadra vihetsz. Ne nyisd ki, ha nem tudsz a könyv felénél egy új cselekményszálat befogadni, illetve, ha semmilyen formában nem vagy nyitott a fantasztikus elemekre. Murakami nem való mindenkinek – és még akik szeretik se szoktak rajongani minden könyvéért. Az 1Q84 még az érthetőbbek közé tartozik, de azért odaadást követel olvasójától. Hozzáteszem: teljesen jogosan.